Macron vagy Schulz

„A liberális Macronnal ellentétben Botka markánsan baloldali üzenetekkel lépett a porondra. Csakhogy »Fizessenek a gazdagok!« szlogenjétől még a vékonyka magyar középosztály manapság küszködő részének jó része is összerezzent. E sorok íróját Fidesz-szimpátiával nem igazán vádolható ismerősei szép számban faggatták arról, ha Botka befutna, akkor megint azok az idők jönnének-e, amikor… és itt ismerős történetek következtek a régmúltból, amikor is a szegényeknél éppen csak valamivel tehetősebbeket fölöttébb hátrányosan érintette a »gazdagság« billogja. Még hogy én »gazdag«?! Csak azért, mert pillanatnyilag még nem vagyok a templom egeréhez mérhetően szegény?! Hát már megint itt tartunk?!

Botkának ezt a szlogenjét szociológiailag szigorúan pontosítania kellene, ha azt akarja, hogy üzenete kellő társadalmi méretekben hasson. Mégpedig sokoldalú szociológiai, társadalomlélektani érzékenységgel illenék pontosítania. Persze az nem vitás, hogy ez a szlogen már önmagában is elhatárolódást jelent a többségében mindeddig a »gazdagok« érdekeit képviselő és érvényesítő MSZP – önkéntes liberális fennhatóság alatt álló - elitjétől. Ám ez az elhatárolódás csak a minimum. Ennél azért valamivel mégiscsak több kell(ene).

Ezért aztán Botka inkább Martin Schulz receptjét alkalmazza, mintsem Macronét. Azét a Schulzét, aki - meglehetősen váratlan - baloldali üzeneteivel a masszív német középrétegeket még mindig anélkül képes megszólítani, hogy egzisztenciálisan ezekkel különösebben irritálná őket. Vagyis Németországban elvileg egyelőre működhet még a középpártok libikókája. A társadalom szemében a szociáldemokratáknak ott még mindig van némi hitele.

De itt?!”